Idén Sződligetről indultak a több, mint 10 kilométeres keresztútra a hívek. Egy kb. 3 m magas keresztet visznek magukkal. Állomásonként más-más életállapotban lévők kis csoportja veszi vállára a méretes fát. A gyerekeket követik a hajadon lányok, majd a fiúk, utána az édesanyák és édesapák, majd a nagymamák és a nagypapák, de sor kerül a Rózsafüzér Társulat tagjaira és a ministránsokra is.  Ahol nincs út menti feszület, ott egyszerűen leállítják a nagy keresztet és a mező közepén a természet nagy templomában kerül sor a következő állomásról való elmélkedésre. Minden évben más-más a központi gondolat, amelyre a felfűzik a keresztút állomásainak üzeneteit.

Ezen a szombaton a „Maradjatok énbennem, és én tibennetek.” (Jn15,4) evangéliumi mondat volt az origó. A bevezető elmélkedésben Avilai Nagy Szent Teréz;  A belső várkastély című művének gondolataival lett kijelölve az idei cél: "Nem kevés nyomorúság és zavarodottság származik abból, hogy önnön bűneink miatt nem értjük és nem tudjuk azt, kik is vagyunk....  tompaelméjűségre vallana az, ha nem törekednénk megtudni, kik vagyunk, hanem megelégednénk eme testtel, és következésképpen csak felszínesen, szóbeszéd miatt tudnánk arról, hogy nékünk lelkünk van mivel a hit így tanítja. Ám, hogy miféle javakat rejt ez a lélek magában, ki lakik őbenne, s mily nagy értékkel bír, ezt csak ritkán vesszük fontolóra,....."

Valójában egy rendhagyó lelkiismeretvizsgálat volt ez a keresztút. Jézus követése csak úgy lehetséges, ha megértjük saját magunkat és szembenézve gyengeségeinkkel képesek vagyunk „mindennap” felvenni a keresztünket. << Jézus mondja: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap és úgy kövessen.” (Lk9,23) A kereszt ugyanis szembenézés önmagammal. Amit a szentírásban „bűn” szóként fordítanak, az eredeti görög szövegekben a „hamartia” szó. Ez a szó az íjászatban használatos és azt jelenti „célt téveszteni”. Gondoljunk csak úgy magunkra, hogy mik azok gondolataink, szavaink, cselekedeteink és mulasztásaink, amik nem az Istenre irányulnak, azaz célt tévesztenek! Egész más lelkiismeretvizsgálathoz vezet ez a gondolkodás.>> hallhattuk a harmadik állomáson. Az elmélkedések végén mindig van két-három kérdés, amin lehet gondolkodni a következő állomásig, de természetesen van éneklés és rózsafüzér imádság is.

Megrendítő volt, hogy az egyik állomásnál mindenki kapott egy szöget, és a feladatot, hogy gondolkodjon el, hogy mi az a rossz szokás, bűn, gyarlóság, gyengeség, szenvedély, betegség, amitől szeretne megszabadulni? A következő állomáson ezt fel kellett írni egy kis papírra, majd átszúrni a szöggel és beledobni egy kosárba. A következő állomásig a kosár rá volt akasztva a keresztre, ezzel is jelezve, „… amit Izajás próféta mondott: Ő vette el erőtlenségünket, és betegségeinket ő hordozta.” (Mt9,17) Az ezt követő három állomáson minden alkalommal, mindenki vett egy szöggel átszúrt lapocskát a kosárból és a következő állomásig imádkozott azért a testvérért, akinek a lapját magához vette. „Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be Krisztus törvényét. (Gal6,2)”  Így megvalósult, hogy mindenkinek a szándékára – a teher amitől szabadulni akart – legalább három testvér imádkozott. Ez szintén Jézus Urunk ígéretén alapul, aki megígérte, ha ketten egy akarattal kérnek valamit, az megadatik nekik.  A XI. állomásnál egy megrakott tűz várta a zarándokokat, ahol minden lapocska elégetésre került, ezzel is jelezve a megváltás teljességét, amelyről Izajás így jövendölt: Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.(Iz1,18)

György atya és Szaniszló atya –akik köztünk élő lengyel szalvatoriánus atyák - egész úton gyóntattak. Fiatalok és régebben fiatalok közel százan mentek végig ezen a testet-lelket próbára tevő keresztúton, amely harangzúgással és szenteltvizes meghintéssel a felújított sződi templomban ért véget. A zárógondolatok után a Sződi Karitász híresen finom gulyása és süteményei várták az együtt imádkozókat.

(egy résztvevő)

Váci Egyházmegye